Arne Jacobsen | Arne Jacobsen életútja kimagaslik a dán formatervezés és építészet tagjai közül. A huszadik század második felének legsikeresebb bútorait köszönhetjük neki: a Hangyát, a Tojást és a Hattyút.

Arne Jacobsen (1902-1971) az 1924-ben befejezett építőmesteri tanulmányai után technikai tanulmányokat folytatott, amiket a koppenhágai művészeti egyetemen fejezett be.

1928-ban elnyerte az akadémia aranyérmét, igaz ekkor már 23 évesen a párizsi világkiállítás ezüstérmét is a magáénak tudhatta, amit később számos más kitüntetés követett, amely egész életét végigkísérte és természetes velejárója lett fáradhatatlan művészeti tevékenységének. Szuverén megoldásaival úgy a hazai, mint a nemzetközi versenyek elismerését is kivívta magának.

Főbb műveiből megemlíthetjük: Arhus, Sollerod, Rodovre és Glostrup városok városházát, a SAS épületét (Royal Hotel) Koppenhágában, a dán nemzeti bankot, a landskrona-i sportcsarnokot, a St. Cathrine's College-t Oxfordban és a hamburgi elektromos művek adminisztrációs épületét.

Arne Jacobsen 1932-ben kezdett Fritz Hansen-nel együttdolgozni és az évek során kidolgozta azoknak a székeknek és foteleknek a szériáját, amelyek később a modern bútorművészet kialakulásának mérföldkövei lettek. Ez érvényes például a „Hangya” (1951) a „Tojás” (1957) és a „Hattyú” (1957) nevű székeire.

Arne Jacobsen a művészeti ipar más területein is új és korszakalkotó megoldásokat hozott létre, mint például a „Cylinda-line” rozsdamentes acél edény sorozata a Steltonnak.

Arne Jacobsen a koppenhágai művészeti akadémia professzora volt és több külföldi egyetem és akadémia tiszteletbeli doktora. 1967-ben a „Cylinda-line”-ért megkapta a dán ipari formatervezés társaságának „ipari-díját”. 1968-ban elnyerte az amerikai belső építészek intézetének nemzetközi design díját is.